Lassan az amerikai elnökválasztás utolsó szakaszához érünk. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az alelnök jelöltek megnevezése az elnökaspiránsok által. A demokrata Hillary Clinton választottja még nem ismert, ellenfele Donald Trump viszont elérkezettnek látta az időt és a választása Mike Pence, Indiana állam kormányzójára esett. De lássuk, hogyan is fejlődött az alelnöki pozíció és mit is jelent ma pontosan az Amerikai Egyesült Államok alelnökének lenni.
Út a 12. módosításig
Maga a poszt egyfajta utógondolatként merült fel az alapító atyák fejében az Alkotmányozó Gyűlésen Philadelphiában. Egészen egyszerűen az elektoroknak két szavazatot kellett leadni az elnök személyére, akik közül az egyiknek másik államból valónak kellett lennie mint ahonnan ők maguk érkeztek. Így alakult ki, hogy az összesített szavazatokat összeszámolva az első helyen végző lett az elnök, a második (runner-up) pedig az alelnök. Így lett az első alelnök John Adams 34 elektori szavazattal. Az Alkotmány szerint egyetlen önálló jogköre van az alelnöknek, a Szenátus üléseinek vezetése. Szavazati joga csak szavazategyenlőség esetén van. Később azonban sok más a végrehajtó hatalom gyakorlásához köthető teendőt is el kellett látnia, ezért jellemzően nem ő vezeti az üléseket.Az 1787-es alkotmány nem ígért sok hatalmat az alelnöknek, kivéve ha az elnök meghal, lemond vagy eltávolítják. A 12. Alkotmánymódosítás megváltoztatta az alelnök személyének kiválasztását. 1803. december 9. óta az elektorok külön szavaznak az elnökjelöltre és az alelnök jelöltre. Szavazategyenlőség esetén az elnököt a képviselőház, az alelnököt a Szenátus választja meg.
Második világháború, mint fordulópont
A második világháború alatt és közvetlenül utána számos fejlődésen ment keresztül az alelnök intézménye. Egyre inkább a végrehajtó hatalom részévé vált. Az elnökjelöltek felelősségteljesen, néha nyomást gyakorolva saját pártjukra saját maguk kezdték kiválasztani alelnökjelöltjüket. 1940-ben például Roosevelt elnök visszavonulással fenyegette pártját, ha nem támogatják alelnökjelöltjét Henry Wallace-t. Később az elnök bevonta Wallace-t a háború katonai tervezésébe és fontos diplomáciai feladatokat is rábízott. Egy újabb jelentős lépés következett 1949-ben, amikor Truman elnök bevonta a Nemzeti Biztonsági Tanácsba az alelnököt aki ezentúl a külpolitikai bürokrácia része lett. Eisenhower elnök folytatta az alelnök felhatalmazását. Többször is megkérte Richard Nixon alelnököt, hogy vezesse a kormányüléseket és esetenként a Nemzeti Biztonsági Tanács üléseit amikor egészségi állapota nem tette lehetővé a személyes részvételt. Nixon rengeteget utazott is, egyfajta követe lett az amerikai elnöknek. 1953-ban 38.000 mérföldet utazott 68 nap alatt! a Közel- Keleten és Ázsiában valamint 1959-ben a Szovjetunióba látogatott ahol nyilvános vitán vett részt Hruscsovval. A következő évtizedben nem sok változott, a Nixon-t követő alelnökök - Lyndon Johnson, Hubert Humphrey, Spiro Agnew, Gerald Ford, Nelson Rockenfeller - hasonló feladatkörökkel voltak megbízva. A '70-es évek közepéig az elnök belső köreiben riválisként tekintettek az alelnökökre és igazán komoly politikai szerepet nem kaphattak. Jimmy Carter elnök aztán más utat vázolt fel az alelnöke számára. Az 1976-os kampányban teljes jogú partnerként számított rá az adminisztrációjában, amire rá is szolgált alelnöke Walter Mondale. Az első tévés alelnöki vitában ellenfele Gerald Ford alelnökjelöltje Bob Dole volt. A vita rendkívül sikeres visszhanggal zárult Mondale számára.
Carter növelni kívánta az alelnök hatáskörét aki így az elnök első számú tanácsadója, probléma megoldója és követe lett. Korlátlan hozzáférést kapott a hírszerzési tájékoztatókhoz és találkozókhoz, privát heti ebéd az elnökkel, egy saját iroda a Fehér Ház nyugati szárnyában. Ráadásul meghívta Mondale-t a pénteki külpolitikai reggelire ahol a nemzetbiztonsági tanácsadók és a védelmi miniszter is jelen volt. Mondale sikeresen segédkezett több külpolitikai eseményben, például 1977-ben nyomást gyakorolt a Dél-afrikai Vorster kormányra az apartheid rendszer megszüntetése érdekében, 1978-ban kulcsszerepe volt az izraeli-egyiptomi tárgyalásoknál Camp Davidben.
Utóda, George H. W. Bush is sikeres volt néhány külpolitikai kérdésben. Jó példa erre az USA kapcsolatának helyreállítása Tajvannal. Két alelnöki ciklusa alatt több, mint 40 hivatalos külföldi útja volt! Az idősebb Bushnak szabad bejárása volt az ovális irodába, beleértve Reagan elnök mindennapos CIA-vel folytatott értekezleteit is. Ahogyan egy korábbi tanácsadó, Robert McFarlane fogalmazott, az elnök gyakran hagyatkozott Bush alelnök szavaira külpolitikai kérdésekben. Ez később gondot is okozott a kabinetben, mivel Alexander Haig sértődöttségében a lemondását fontolgatta a külügy miniszteri posztról.
Később, idősebb Bush elnök 1989-1993 között egy Indiana államból jött szenátort választott maga mellé, Dan Quayle-t. A korábbi középnyugati szenátor nem volt különösebben befolyással a Bush adminisztráció külpolitikájára. Viszont "jól be volt kötve" mindkét oldalra, így tudta melyik iroda ajtaján kell kopogni ha fontosabb kérdéseket kell végigvinni. Neki köszönhető az 1991-es törvény elfogadtatása ami az iraki csapatok eltávolítását szolgáló hadműveletről szólt Kuvait területéről.
Al Gore 1992 nyarán történő bemutatása során világossá vált, Bill Clinton a környezetvédelem és a külpolitika területein számít rá. A külügyminiszter Madeleine Albright szerint kulcsfigura volt a boszniai szerb területekre mért légicsapások elrendelésénél, főszerepet vállalt az amerikai kapcsolatok rendezésében Oroszországgal, Egyiptommal és Dél-Afrikával. Emellett a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosának számított a Clinton érában.
Néhány külpolitikai szakértő szerint az alelnöki poszt csúcsát Dick Cheney jelentette aki George W. Bush alelnöke volt két cikluson keresztül. Rendkívüli befolyással bírt a nemzetbiztonsági rendelkezésekre, főleg szeptember 11. után. Szakértők szerint is sokszor elhomályosította külpolitikai kérdésekben Condoleezza Rice főtanácsadót és Colin Powell külügyminisztert. Az alelnöki irodához köthetőek a fogva tartási, a kihallgatási és az elektronikus felügyeleti programok kidolgozása. Talán kevesebbszer utazott a tengeren túlra mint közvetlen elődei de többször járt személyesen Irakban és Afganisztánban. Cheney hatalma és szerepe gyengülni látszott a a fiatalabb Bush újraválasztása után.
Joe Biden, a korábbi delawarei szenátor kapta a felkérést Obama elnöktől 2008 nyarán. Összességében azt mondhatjuk, hogy kiemelkedő hangja volt az Obama adminisztrációnak külpolitikai kérdésekben, gyakran szokatlanul nyersen és őszintén fogalmaz. Külpolitikai értelemben az első időszakában leginkább Irakkal folytatott párbeszédet, a második érában pedig Ukrajna lett a stratégiailag legfontosabb partner. Sok esetben az ő diplomáciai erőfeszítései teremtették meg a kapcsolatot a külföldi államférfiakkal.
Minek nevezzelek?
Donald Trump választása némileg meglepte a közvéleményt. Sokan Newt Gingricht várták befutónak vagy Chris Christie New Jersey állam kormányzóját. Helyettük Mike Pence Indiana állam kormányzója lett a befutó. Az ultrakonzervatívnak tekinthető kormányzó a Tea Party tagja, nyíltan muszlimellenes, abortuszellenes és gyakran ad hangot az LMBTQ közösség elleni ellenszenvének is. Egy biztos, nála megosztóbb személyt Trump nem választhatott volna maga mellé, ezzel vagy nagyot bukik vagy bejön a számítása. A demokrata párti Clinton alelnökjelöltje még nem ismert, de pár napon belül okosabbak lehetünk. Néhány név akiket a sajtó emleget: Tim Kaine virginiai szenátor, Elizabeth Warren massachusettsi szenátor és a szerintem jelenleg legesélyesebb James Stavridis az európai NATO erők volt parancsnoka. Miért tenném őt első helyre? Mert Floridában született és a demokratáknak szüksége lenne az államra. Az FBI úgy döntött nem emel vádat Hillary Clinton ellen, de ezt követően elvesztette 4%-os előnyét a fontos déli államban és jelenleg Trump vezet minimálisan. Emellett másik két hagyományosan fontos államban (Ohio és Pennsylvania) is csökkent a demokrata jelölt előnye.
Update: Nem kis meglepetésre Tim Kaine szenátor lett a demokrata alelnökjelölt. Az 58 éves politikus 2008-ban még lelkesen támogatta Obamát, egy ideig lehetséges alelnökjelöltként is emlegették.(Bár nem kell, hogy jó barátság legyen az elnök és alelnöke között, lásd az alábbi videón). A szakértők szerint ezzel szinte biztosra vehető a demokraták győzelme Virginia államban, ahol jelenleg is majdnem 5%-al vezetnek. A Sanders hívek közül többen nem tetszésüket fejezték ki, mivel Kaine élénken támogatja a szabadkereskedelmi egyezményeket. Hillary Clinton egyelőre csak a Twitter csatornáján jelentette be jelöltjét, hivatalosan egy jövő heti floridai rendezvényen lesz bemutatva, de valószínűleg a demokrata konvención is feltűnik majd Kaine.
