Vasárnap Olaszországban népszavazást tartanak, amely könnyen végződhet a nemek győzelmével. Matteo Renzi korábban megígérte, ha nem sikerül nyernie a referendumon lemond. Milyen következményekkel járhat ez az EU számára? Miről is van szó valójában? Ki lehet a valódi győztes? Van-e még szufla a 2016-os évben, ha politikai "kataklizmákra" gondolunk?
Bankok, Unió, és a humorista...
Kezdjük rögtön ott, hogy az olasz belpolitika évek óta válságban van. Kormányok jönnek és mennek, néha követni sem tudjuk ki az aktuális kormányfő - legalábbis európai mércével biztosan. Az elmúlt 70 évben 67 kormánya volt az országnak! Ilyen körülmények között stabilitást hozni mind gazdaságilag mind politikailag szinte lehetetlen. Az olasz gazdaság messze alulmúlja önmagát gyakorlatilag két évtizede, a migránsválság által az egyik leginkább sújtott országban nincs egy fenntartható terv és a GDP-hez mért államadósság szinte nem volt 120% alatt (jelenleg 132%) mióta bevezetésre került az euró. A balközépen feltűnt üstökösként berobbanó Renzi kezdetben bírta a nép nagy részének támogatottságát és a politikai elit is hitt benne.
Idő közben a támogatottság és népszerűsége csökkent, pedig a mostani alkotmányos reformmal egy lényegesen költséghatékonyabb kormányzást kíván lefektetni. Azonban megjelent egy új szereplő, az euroszkeptikus 5 Csillag Mozgalom, élén a volt humorista Beppe Grillo. Olyannyira komolyan kell venni őket, hogy Róma polgármesterét Virginia Raggi-t is ők segítették hatalomba. A pár éve észérvekkel alá nem támasztható események sora történik meg idén a világ számos táján, tehát könnyen lehet hogy most is kulcsszerep hárul rájuk. Azt azonban kijelenthetjük, hogy az olasz elektori rendszer bonyolultsága miatt szinte kizárt, hogy mondjuk a következő választáson egyedüliként kormányzó többséget szerezzenek, a mérleg nyelve szerepét azonban én szinte előre odaadnám nekik.
Többször is megemlítették, hogy szeretnének népszavazást tartani az olasz eurózóna tagságról, amit jelenleg nem tesz lehetővé az alkotmány. Az 5 Csillag jelenleg az ország második legnépszerűbb pártja a Renzi-féle szociáldemokraták után! Az olasz választópolgárok könnyen láthatják bennük a rossz hagyományokkal való szakítás politikai megtestesítőjét, így nem vehetőek fél vállról. A párt a zászlajára olyan értékeket tűz, mint a környezetvédelem (Olaszországban virágzik a bio és GMO mentes gazdálkodás), a természeti kincsek közkézben maradása (pl. víz), az internet hozzáférést alapvető jogként kezelik, a fenntartható fejlődést favorizálják (a közlekedésben is!) és migráció ellenesek. Talán érezhető, hogy a mozgalmat nem lehet bekategorizálni a hagyományos politikai jobb vagy bal oldalra, helyette inkább az anti-globalista jelzőt használnám. Véleményem szerint egyébként is lejár a szavatossága az efféle felosztásnak Európában és inkább globalista vagy anti-globalista kategóriákat kellene felállítani. Grillo a közvetlen demokráciát favorizálja és külpolitikát tekintve Moszkva barát. 
Ami talán már a hírekből is kitűnhetett, a bankszektornak nagyon fontos lenne, hogy Renzi javaslataira igenre szavazzanak az emberek. A világ legöregebb bankja a Monte dei Paschi di Siena nagy bajban van, emellett az olasz piac legnagyobb szereplője az Unicredit sem teljesít valami fényesen és ne feledjük a magyar CIB Bank anyavállalatát az Intesa Sanpaolo-t, amelyet könnyen magával ránthat a másik kettő. Megemlíteném, hogy a Deutsche Bank sem legszebb napjait éli és egy ekkora stressz könnyen kihúzhatná a talajt a német bank alól is.
Hand in hand
Véleményem szerint az esetleges lemondás után nem nagy az esély egy elhúzódó válságra, könnyen létrejöhet egy nagykoalíció a következő választásokig a balközép és a jobbközép között. Furcsán hangzik első olvasatra, de a bankszektor miatt elképzelhető egy efféle "összebútorozás", mert ha a politikának nem sikerül új színben feltűnnie Olaszországban, az könnyen magával ránthatja a bankokat. Ez lavinát indíthat el az egész Uniós bankrendszerben, amire aztán végképp nincs szüksége most Brüsszelnek. Sőt attól tartok az most egy nagyon nagy szög lehet abba a bizonyos koporsóba azok mellé amelyeket idén már bevert a Brexit népszavazás és a migránsválság elégtelen kezelése és bizonyos értelemben Donald Trump győzelme. Ezt pedig nem engedheti meg magának az Európai Unió, de ahogy idén láttuk, a józan ész és a kiszámíthatóság nincs az étlapon.
