A Hidalgo felkeléstől a "nagy ölelésig"

Miguel Hidalgo y Costilla 1753. május 8-án született Új-Spanyolországban (mai Mexikó területén). Papi tevékenysége során az 1800-as évek elején szembesült a szegénységgel, az elnyomással és felvilágosult eszméket vallott. Részt vett az elnyomó spanyol uralom elleni lázadásban, az 1810-es doloresi kiáltványban megalapozta a későbbi független Mexikó alapjait. Kezdeti sikerei után balul sült el próbálkozása, fogságba esett és kivégezték, ám mai napig őt emlegeti a mexikói nép az ország függetlenségének első hírnökeként. Ezt követően az Egyesült Államok és Spanyolország folyamatos területi vitában állt.

A határvitáknak az 1819-es Adams-Onis Egyezmény vetett végett ideiglenesen, ahol megállapították a határokat. Az Egyesült Államok átengedte Texas egy részét, Kaliforniát, Új-Mexikót és a mai Nevada, Utah és Arizona államot spanyol fennhatóság alá.

Ezt követően a történelemkönyvekben csak acatempani ölelésként megmaradt sorsfordító eseményre került sor Augustín de Iturbide új-spanyolországi parancsnok és Vicente Guerrero függetlenségi harcos között. Megbékélésük után közösen, 1821. február. 24-én kiadták az Iguala- tervet, melyben deklarálták Mexikó függetlenségét Spanyolországtól. Még abban az évben augusztus 24-én aláírták az új-spanyol alkirállyal a Cordóbai- egyezményt, melyben kimondták Mexikó alkotmányos monarchiaként működik tovább, az állami vallás a római katolikus és származástól függetlenül mindenkit ugyanazon jogok illetnek meg. Spanyolország az egyezményt csak többszöri sikertelen visszahódítási kísérlet után 1836-ban ismerte el.

Út a háborúig

Az első konfliktus az USA és Mexikó között akármilyen hihetetlen, de a migrációra vezethető vissza csak éppen fordított előjellel mint ahogy azt gondolnánk. 1830-ban Mexikó megtiltotta a bevándorlást az Egyesült Államok irányából Texasba, mert féltek az angol nyelvű telepesek tömeges megjelenésétől. A mexikói elnök Antonio Lopez de Santa Anna megpróbált jogi úton érvényt szerezni akaratának és vámokat vetett ki. 1836-ban az elnök amerikai fogságba esik és kikényszerítik belőle Texas függetlenségének aláírását, majd ezt követően 1845-ben Texas az Egyesült Államok része lesz, mint rabszolgatartó állam. Mexikó ezután hivatalosan is megszakítja diplomáciai kapcsolatait az USA-val.

James Polk az USA tizenegyedik elnöke ajánlatot tett 1845-ben Új-Mexikó és Kalifornia megvételére, amit mexikói oldalon elutasítottak. Ezen felül igyekeztek meggyőzni Lopez elnököt, hogy a Rio Grande legyen a határfolyó. Ekkor terjed el az amerikai politikában a manifest destiny doktrína, melynek lényege, hogy az Egyesült Államok hivatott uralkodni az egész Észak-Amerikai kontinensen, és lényegében ez az eszme lesz végzetes a legtöbb őslakos indián törzsre. Mexikó visszautasította az ajánlatot és válaszul katonákat küldött a Rio Grande-hoz, aminek egyenes következménye lesz az amerikai invázió.

1848. február másodikán a Guadalupe-Hidalgo béke aláírása zárta le a háborút, melyben Mexikó lemondott a mai Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó egészéről valamint Colorado és Nevada állam egyes részeiről. A háború miatt jóvátételt is kellett fizetnie Mexikónak, mégpedig 15 millió dollárt. Érdemes megjegyezni, hogy az eredeti szövegben mexikói részről kitétel volt a gazdát cserélt földterületeken élő mexikóiak tulajdonának tiszteletben tartása ám ezt nem túl korrekt módon az amerikai szenátus eltávolíttatta. Sőt, a kaliforniai aranyláz alatt felszólították az aranyásókat, hogy szorítsák ki földjeikről a mexikói tulajdonosokat.

Az utolsó határkiigazításként az 1853-as Gadsden-vételt szokás emlegetni, amikor is Franklin Pierce elnök megvásárolta a mai Új-Mexikóban található Mesilla-völgyet. A földterület nagysága körülbelül 30.000 négyzet mérföld volt, ami a tervezett Csendes-óceánig húzódó vasútvonal miatt volt kulcsfontosságú.

 A hosszú XIX. század vége

1862-ben az egyesített francia-brit-spanyol hadsereg megtámadta Mexikót, mivel az nem fizette meg az említett országoknak tartozásait. A brit és a spanyol féllel sikerült megegyeznie a Mexikói kormánynak és távoztak, a franciáknak azonban más terveik voltak. III. Napóleon császár bevonult Mexikóvárosba és menekülésre kényszerítette az elnököt. Eközben az Egyesült Államokban felütött a polgárháború réme. Franciaországnak jól felfogott érdekei voltak abban, hogy meggyengítse az USA-t és azt remélte, ha meghódítja Mexikót befolyásolhatja az amerikai polgárháborút. A Konföderáció győzelmét remélték, amellyel az USA két, egyenként gyengébb államra eshetett volna szét. Mexikó azonban megállította a francia csapatokat 1862. május 5.-én a pueblai csatában, így a franciák nem tudtak előrenyomulni és nem volt erejük a polgárháború befolyásolásához. Miután Washington folyamatos diplomáciai erőfeszítéseket tett, 1867-ben elhagyták a kontinenst.

Ezt követően az 1882-es Chinese Exclusion Act elfogadása rákényszerítette a vasútépítőket, hogy mexikói munkásokat alkalmazzanak. A történészek becslése szerint 1900 körül tizenhatezer mexikói munkás dolgozott az amerikai vasútvonalak kiépítésén, ezzel az egész vasútépítő iparban dolgozó munkaerő 60%-át tették ki. Az első határátkelő pontok létesítése is ekkortájt volt aktuális. Az első feljegyzés illegális határátkelőkről 1904-ből való, amikor kínai munkások próbáltak átjutni az Egyesült Államokba Mexikó irányából.